Hogy NE adjunk hírt szülés körüli veszteségekről

(Érzékeny tartalom, várandósan különösen felkavaró lehet, ezért fontold meg, tovább olvasol-e.)

mike-labrum-fvl4b1gjpbk-unsplash.jpg

Meghalt egy kisbaba, gyászol egy család…

A tudósítónak pedig az jut erről eszébe, hogy 

  • Megszólalásra bírja a friss veszteséget elszenvedett, traumatizált anyát és családját.

  • Azt sugallja, hogy a család szülés helyszínével kapcsolatos döntéseinek köze van a tragédiához, miközben erről semmilyen információ nem áll rendelkezésre, és vizsgálat van folyamatban.

  • Szüléskísérőket zaklasson. Nekik fel is rója, hogy pillanatnyilag nem kívánnak nyilatkozni, nem törődve azzal, hogy a bábák osztoznak a család veszteségében, és nyilván ők is gyászolnak és (ön)vizsgálatot tartanak. Egyáltalán, ki kívánna nyilatkozni egy médiumnak, ami felszínes, tájékozatlan és hatásvadász mondatokkal, nagy tájékozatlansággal nyúlt a témához, ezzel boszorkányüldözést generálva?!

Otthonszülés-botrányt kiáltanak a cikkek, de ami számomra botrányos itt, az a hírt adó cikksorozatból sütő tudatlanság és együttérzés-hiány; a gátlástalan és felelőtlen klikkvadászat.

Álljon itt néhány helyreigazító tény és vélemény:

  • Egészséges, alacsony kockázatú várandósság esetén a szülés magas biztonságú, helyszíntől (kórházban vagy intézményen kívül) és a szaksegítők jellegétől (orvos vagy szülésznő/bába) függetlenül.
    Ugyanakkor az élet kezdete és vége összefonódik, ahol születés van, ott előfordul halál is. Tragédiák kórházi és otthoni szülésnél is történnek, de a szakmai irányelvek betartása mellett, végkimenetel szempontjából egyik sem kockázatosabb a másiknál.
    (Amikor anyaként a szülés helyszínéről és ezzel együtt az igénybe vett ellátási modellről döntünk, valójában különböző kockázati csomagok közül választunk, személyes észlelésünk, preferenciáink és meggyőződésünk szerint. A kórházi ellátás kockázatába tartozhat pl. az idegen környezet oxitocin termelést, s így a szülés hatékonyságát csökkentő hatása; a beavatkozások rutinszerű használata; a szeparáció vagy a kórházi fertőzések. Az otthonszülés kockázati csomagjában pedig pl. az lehet, hogy elesik a várandós a lehetőségtől rizokótényezők miatt, vagy hogy bizonyos ellátásokhoz kevésbé gördülékenyen jut hozzá.)

  • A fentieknek megfelelően az otthonszülés a világ nagy részén és Magyarországon is legális választási lehetőség a legtöbb nő és családja számára. Jogi értelemben véve egyáltalán nem bűn (véleményem szerint erkölcsileg sem), így bűntudatkeltésnek sincs helye a puszta tényével kapcsolatban.

  • Az otthonszülést szaksegítséggel tervező várandósok bábapraxissal kötnek szerződést. Ennek értelmében két, felsőfokű szülésznői végzettségű bába van jelen a szülésnél. A bábák újraélesztésre is ki vannak képezve, s az ehhez szükséges alapvető felszerelés is náluk van.

  • Az eredeti hírben tévesen említett dúlák nem egészségügyi szüléskísérők, feladatuk a szülés körüli lelki támogatás, a fizikai komfortérzet növelése és az információs-kommunikációs segítségnyújtás. Dúlák – a családok felkérése alapján – kórházi és otthoni szüléseknél egyaránt jelen lehetnek. Önállóan viszont nem segítenek világra babákat (nem vizsgálnak, nem diagnosztizálnak, nem végeznek beavatkozásokat, nem adnak egészségügyi javaslatokat).

Részvét és kegyelet

Egy szülés körüli veszteség hatalmas súlyú személyes tragédia. Megrendítő hallani is róla.  Az igazságos világba vetett hitünket helyreállítandó hajlamosak lehetünk, hogy zsigerből felelőst, hibást keressünk, hogy ilyesmi megtörténhet egyáltalán. Ha történt hiba, valóban fontos, hogy tanuljunk belőle, ezért fontos az objektív vizsgálat lefolytatása. Fájó szívvel azt is el kell fogadjuk azonban, hogy időnként elháríthatatlan okból halnak meg magzatok és kisbabák.
Éppen ezért kiemelt jelentősége van, hogy a témával kapcsolatban fokozott érzékenységgel, körültekintéssel és tárgyilagossággal járjunk el. Az újságírót a szakmai etika is kellene intse erre… De elég csak mindannyiunknak belegondolnia, mit élhet át az anya és az apa, illetve a tágabb család! Minden cikkben, vagy hozzá fűzött kommentben elhangzó pontatlanság, általánosító mondat, alapot nélkülöző feltételezés és ítélet, bűntudatkeltés és áldozathibáztatás fokozhatja a szenvedésüket.
Miközben pedig nyugalomra, támogató szeretetre és a feldolgozás lehetőségére van szükségük. Ezekből kívánok sokat a családnak és kísérőiknek is!

A dúlai kísérés helyzetéről egy szülész-nőgyógyász előadásának tükrében

A Szent Imre kórház főorvosa, Dr. Ádám Zsolt, facebook oldalán közzétette egy előadását a családbarát szülészetről, melyben a dúlákkal kapcsolatban is reagálásra érdemes gondolatokat vetett fel (https://www.facebook.com/100002010760151/videos/3490540737689584/).

Nagy öröm és köszönet, hogy közérthető gondolatokat hallhattunk az egy-egy felállású bábai gondoskodás, a háborítatlan szülés'kísérés', illetve a tiszteletteljes és bizonyíték alapú ellátás fontosságáról.

A dúlai támogatás ajánlott voltát a főorvos úr Lamaze (1959) alapján idézi, az egészséges szülés jó gyakorlatai között. A dúlai kísérés mibenlétéről és értékéről frissebb evidenciákat (pl. Klaus et al 2002; Gilliland (2010); Uvnas Moberg, 2014; Bohren et al. Cochrane kutatás, 2017; Thomas et al. 2017;, Ravangard et al. 2017.) nem hoz. A hazai ellátás helyzetelemzésénél a “laikus dúlák” szerepét kérdőjelesen jeleníti meg, amit aztán önálló dián fejt ki, összehasonlítva a dúlák helyzetének nemzetközi és hazai sajátosságait, a képzés, az integráció és a szerep tekintetében. Érthető, üdvözlendő és nagyon hasznos a szándék a hazai dúlai támogatás helyzetének elemzésére, és folyamatos fejlesztésére. A dúlák maguk is osztoznak ebben az igényben, pl. nem véletlenül áll megjelenés előtt összefoglaló magyar nyelvű tanulmány, vagy folynak dúlaságon belüli és szakmaközi egyeztetések.

A főorvos úr összehasonlító elemzése azonban sajnos több helyen nem helytálló információkból indul ki. A kölcsönös megértés és az együttműködés javításának érdekében részletesen is kitérek ezekre.

1. A dúlák képzéséről

Ha laikus -- vagyis szakképzetlen -- dúlákról (pl. barátnő, nőrokon, tapasztalt ismerős) beszélünk, nem kérhetjük számon rajtuk a képzettségüket. Ennek a típusú asszonytársi segítésnek az alapja a hagyományozódó tudás, a női tapasztalat- és élményközösség; illetve a nők közötti együttérző kapcsolódás.

Vannak azonban dúlák, akik általában hivatásként is tekintenek a tevékenységükre, és részt vesznek -- jellemzően önismereti, a szülésélmény feldolgozására, a szüléssel kapcsolatos tudásra és támogatási módszerekre irányuló -- képzés(ek)en. A dúla hatást kimutató tanulmányok is ilyen dúlákról szólnak.

Az előadáson elhangzottakkal ellentétben azonban sem a külföldi, sem a hazai képzések / vizsgarendszerek nem egységesek. Elég pl. az amerikai képzőhelyek erre a 100+ szereplőt felsoroló listájára pillantani: https://doulamatch.net/evaluating-doula-certifications.aspx, vagy az európai szervezetekére itt: http://european-doula-network.org/member-list/, illetve a magyar képzők oldalain körülnézni (http://bekesemoke.hu/dulakepzes/, http://dezsireka.hu/dona-nemzetkozi-szulestamogato-dulakepzes.html, https://www.module.hu/az-egyesulet/kepzesek, https://www.sarasvati.hu/dulakepzes/)

Ez alapján kiderül, hogy a sokszínű képzési palettán a szereplők nem akkreditáltak; nincs olyan képzés, amelynek elvégzése előfeltétele volna a dúlai tevékenység végzésének. Egy anyának az lehet a dúlája, akit ő erre a szerepre kiválaszt. (Természetesen a dúlai támogatás minőségét emelheti és jól előrejelezheti egy-egy program elvégzése).

Ha bizonyos, nagyobb hagyománnyal rendelkező képzések (pl. https://www.dona.org/become-a-doula/birth-doula-certification/, https://doula.org.uk/becoming-a-doula/, https://www.doulas-in-deutschland.de/ausbildung-zertifizierung/) alapján mégis mondani szeretnénk valamit a dúlaképzés jellegéről, akkor általában 1-8 napos alapképzésről beszélhetünk, amit további tanulási lehetőségek egészítenek ki (“continuing education”, esetmegbeszélés), melyeken a részvétel (bizonyos óraszámban) a regisztráció elnyerésének, magasabb szintre léptetésének (“advanced doula”) és megtartásának feltétele.

2. A dúlák integrálódása az intézményi rendszerbe

A főorvos úr fájóan általánosító véleménye szerint jelentős különbség, hogy míg külföldön a dúlák “integráltak”, itthon (érdekvédő szerepükkel, l. később) éket vernek az ellátó és a szülő nő közé.

Amennyiben integrálódás alatt kiváló munkakapcsolatot, az egészségügyi ellátóval való optimális együttműködést értünk, akkor az mindenképp elsődleges cél, külföldön és itthon is. Ennek feltétele, hogy minden érintett tisztában legyen a dúlai gondoskodás jellegével és a dúla szerep definíciójával és határaival. Rendszeresen megfordulva nemzetközi dúla workshopokon és konferenciákon, azt tapasztalom, hogy ezek tekintetében sok kihívás és cél nagyon is hasonló a hazaihoz, annak ellenére hogy a hagyományaink, a dúla/ellátó együttműködés előtörténete, az emberi (azon belül is a reprodukciós) jogok általános helyzete és a szülészeti ellátás jellege persze kisebb-nagyobb eltéréseket mutat.

A kutatások leírják, hogy a dúla-hatás akkor a legerősebb, ha a dúlának nincs egészségügyi végzettsége (Klaus, 2002) és nem tartozik az intézményhez, ahol az anya szül (Bohren et al., 2017). Ebből következően az integrálódás a ‘beolvadás’ vagy ‘betagozódás’ értelmében nem volna hatékony, így kívánatos sem. A dúlák felelősségvállalása és elköteleződése a világon mindenütt elsődlegesen az anyák felé szól, és fog is szólni.

3. A dúlák érdekvédő szerepe

A dúlai kísérés alappillérei: a lelki, fizikai komfortnövelő és információs támogatás mellett a leginkább vitatott és érzékeny terület az anya érdekvédelmével (‘advocacy’); vagy ahogy a főorvos úr fogalmaz, “ombudsman” szerepével kapcsolatos. Egyrészt a szó maga többféle cselekvést takarhat, másrészt a dúlai ajánlások is eltérnek ezzel kapcsolatban. A DONA (mint a legnagyobb múltú dúlaszervezet) etikai kódexe szerint az érdekvédelem része a dúlai feladatkörnek, de semmiképp nem jelentheti azt, hogy a dúla az anya helyett beszél, vagy az ő nevében hoz döntéseket. Az ilyen típusú támogatás számos formát ölthet, mint például az anya (a család) és a szaksegítők kommunikációjának elősegítése, az anya kérdésekre és kérésekre való (befolyásolásmentes) bátorítása, vagy ezek kihangosítása. A dúlai támogatás kontextusában Dekker (2019) az érdekvédelem alábbi definícióját javasolja: “az anya támogatása abban, hogy gyakorolja a döntési jogát a saját teste és a kisbabája felett.” Ez a hozzáállás a tiszteletteljes és jogszerű ellátás, illetve az informált döntés létjogosultsága melletti állásfoglalás, és ebben közös a családbarát irányelvekkel. Nem foglalja magában az előfeltételezést, vagy az ítélkezést, hogy az anya jogait valaki meg akarná sérteni, így nem is irányul senki ellen, viszont jelent egy elköteleződést, folyamatos monitorozást az anya ilyen típusú jólléte irányába is.

krakenimages-Y5bvRlcCx8k-unsplash.jpg

A főorvos úr hasonlatát segítségül hívva a zárszóhoz: a szülést kísérők csapatát az anya "állítja össze", amikor szüléséhez az otthonát, egy bizonyos kórház ügyeletét / fogadott orvosát, szülésznőjét és további kísérőjét választja.

A tiszteletteljes ellátás számomra - perinatális témákkal is foglalkozó pszichológusként, független dúlaként, anyaként és nőként - azt jelenti, hogy az anyának ezirányú döntéseit (és esetleges tévedéseit) is elfogadják, esetleg szempontokkal finoman támogatják. A szülést kísérők harmonikus együttműködése az így kialakult csapatban elengedhetetlen, amiben nagyon fontos a partneri kommunikáció (szülés előtt, alatt és akár után, vagy különböző fórumokon is), természetesen a kompetencia határok betartása mellett.

A szülési terv

A szülési terv egy dokumentum, melyben várandós nőként leírhatod a szüléssel kapcsolatos vágyaid, elképzeléseid. Leírhatod, milyen ellátásra vágysz, hogy történjenek körülöttetek a dolgok. A továbbiakban arról olvashatsz, milyen dilemmák övezik a szülési terv “használatát”. Majd megtudhatod, hogy mit nyerhetsz a szülési tervvel, és hogyan kerülheted el, hogy a kívánttal ellentétesen süljön el a dolog. Ha úgy döntesz, tervet készítesz, gyakorlatias tanácsokat is találsz a megfogalmazáshoz.

Tervezhető-e a szülés?

Néhányan vitatják a szülési terv létjogosultságát, vagy legalábbis nem tartják szerencsésnek az elnevezését. Valóban nem alaptalan a felvetés: tervezhető-e egyáltalán a szülés? Bizonyos értelemben nem, hiszen egy élettani folyamatról beszélünk, ami a természet törvényei szerint, a maga útján halad. A szülés ugyanakkor lelki, szellemi és társas esemény is, amit a szülő nő környezete és a szülés módja is befolyásol. Ezek a tényezők (melyek ráadásul kölcsönhatásban állnak a testi folyamatokkal) sok választási lehetőséget kínálnak, amik mélyen személyesek. Így teljesen jogos tervezésről beszélni velük kapcsolatban.

Emberi jogi megfontolások

Már csak azért is képmutatás lenne azzal elutasítani a szülési tervet, hogy a “szülés nem tervezhető”, mert az ellátásban mindig van “terv”. Úgy hívják, hogy protokoll. Csak épp az nem egy előzetesen átbeszélt, közösen kimunkált elgondolás, és nem, vagy nem feltétlenül a szülő nő számára fontos dolgokat fedi le. Ilyen módon nem tud reagálni az adott nő/család egyéni igényeire. Ha pedig az ellátás kifejezetten akaratuk ellenére való elemeket tartalmaz, az szülészeti erőszakhoz és traumatikus szülésélményhez vezethet. De nem kell ilyen messzire mennünk: az anyák kompetencia-érzetében mindenképp kiemelt fontosságú, hogy ebben a személyes és érzékeny időszakban saját kezükbe vehessék az irányítást a szülésük és a testük felett, és a megfelelő információk birtokában maguk hozhassanak döntéseket.

Az informált döntés az orvosi etika és az emberi jogok szerint is központi jelentőségű alapelv. A szülési terv az informált döntés kinyilatkoztatásának egy általános, formalizált, szülés előtt rögzített módja – ezért fontos iránymutató az ellátásban, a beleegyező nyilatkozatok méltó párjaként. Nem kötelező persze szülési tervet készíteni: ha szóban vázolod az elképzeléseidet, adod / nem adod / vonod vissza a beleegyezésedet, az ugyanakkora erővel kell bírjon. Az előny a terv elkészítési folyamatában rejlik, illetve lehetnek olyan esetek, amikor szerencsés, hogy az “... írás megmarad”

Ha van szülési terved, természetesen azt is szükség szerint, rugalmasan változtathatod, hisz lehetséges, hogy éles helyzetben másképp szeretnél valamit, mint ahogy előzetesen elgondoltad. Lehetséges például, hogy kedvenc helyed a tenger, és vízben szülést képzeltél el magadnak, ehhez képest a kád szűkösnek, a pára kellemetlennek vagy a víz idegesítően csobogónak bizonyul.  Hasznos, ha lélekben rugalmas, kommunikációban tudatos maradsz, kijössz a kádból, és megkeresed a számodra legkellemesebb helyzetet.

Mire jó a szülési terv?

Az egyik legjelentősebb haszon magában a folyamatban rejlik, amiben a szülési terv elkészül:

  • Alaposan megismerkedünk a választási lehetőségekkel és azok következményeivel, információkat gyűjtünk, és egyre inkább képessé válunk az informált döntésre.

  • A felkészültség növeli a biztonságérzetünket, segít további kérdéseket feltenni, illetve tisztázni az esetleges félreértéseket és konfliktusokat. 

  • Gondolhatnánk, hogy felesleges belemennünk a részletekbe -- a szaksegítők azok, akik a szüléshez értenek, és ők úgyis anya és baba érdekeit szem előtt tartva cselekszenek. Nos, a WHO többek közt azért javasolja szülési terv készítését, mert megfigyelték, hogy csökkenti a rutin beavatkozások számát. Feltételezzük, hogy az ellátás mindig egységes, naprakész és bizonyíték alapú irányelvek alapján történik. A tapasztalat viszont az, hogy sok esetben inkább a szokásrend az uralkodó, mely eltérő lehet megyénként, kórházanként, és orvosonként, sőt azok jobb vagy rosszabb napjain is. Érdekek (pl. perektől való félelem) és lehetőségek (mint az eszköz- vagy időhiány, az ismeretek elavultsága vagy a kiégés) befolyásolják az ellátás napi menetét. És még ha minden körülmény pozitívan is áll össze, az ellátás nem lehet számunkra ideális anélkül, hogy magunkra szabnánk.

  • Azzal, hogy az az elégedettség érzésével kísérve az ideális szülésünk képét dédelgetjük és árnyalgatjuk magunkban, valószínűbb, hogy az valóra is válik.

  • Ugyanakkor a tájékozódással az elképzeléseink realisztikussá válnak, így csökken a csalódás esélye. Ha pedig esetleg nemkívánatos események következnének be, akkor is meg tudjuk őrizni viszonylagos nyugalmunkat, és használni tudjuk az irányjelzőket a legjobb stratégia kiválasztásához. 

  • Szülés körüli kívánságaink összefoglalója e mellett arra is kiváló eszköz, hogy kommunikáljunk a minket segítőkkel: 

  • A szülési terv kiindulópontja lehet a párbeszédnek a szülészeti ellátókkal.

  • Láthatjuk, hogyan reagálnak arra, ha megvannak az elképzeléseink a dolgokról. Megfigyelhetjük, hogy szívesen és részletesen reagálnak-e kérdéseinkre, terveinkre, vagy esetleg elintézik egy kézlegyintéssel, “majd meglátjuk”-kal ezeket.

  • Kiderülhet, hasonló elveket vallunk-e a szülésről.

  • Megnyugodhatunk, ha azt halljuk, hogy az általunk elképzeltek egyeznek az intézmény/ellátó általános gyakorlatával. Ha pedig kiderül, hogy mégsincs így, idejében tudunk testhezállóbb megoldást választani.

  • Preferencia listánk átbeszélése a szolgáltatót is segíti, hogy megértse, mit, miért szeretnénk, így céljaink megvalósításához személyre szabott segítséget, tanácsot kaphatunk.

 Praktikusan

  • Fontos, hogy értsd, milyen választási lehetőségeid vannak a szülés során, és mely választások milyen következményekhez vezetnek. Ebben segítségedre lehetnek a (független) szülésfelkészítők, szakirodalom olvasása, egyéni konzultáció pl. bábával vagy dúlával. Szintén hasznos lehet más nők tapasztalatait meghallgatni, pl. helyi baba-mama csoportokban, de vedd figyelembe, hogy ami nekik szuper módon bevált, az nem biztos, hogy hozzád is illik.

  • Remek, ha nagyjából átlátod, mit mond az aktuális tudomány a szülés körüli jó gyakorlatokról. Ugyanennyire fontos látnod és érezned, hogy neked személy szerint mire van szükséged. Mi segít át, ha nehéz? Hol feszül, és hogy megy az ellazulás? Mitől vagy komfortosabb a testedben? Mi nyugtat meg, ha aggódsz; hogy küzdesz meg a félelmeiddel? Az ilyesfajta kérdésekre a válaszokat lehet, hogy önmagadba mélyedve, meditálva; a pároddal vagy édesanyáddal beszélgetve; a természetben sétálva, a jógateremben vagy egy medencében találod meg.

  • Ha van fogadott orvosod és/vagy szülésznőd, velük át tudod beszélni a tervedet. De hová fordulhatsz, ha az ügyeletben szülést választod? Kérhetsz egy beszélgetést a szülőszoba vezető orvosával vagy szülésznőjével, vagy ha előre tudod, hogy nem bevett gyakorlat, amit szeretnél, az osztályvezetővel. Általánosabb kérdéseidet a kórházi szülésfelkészítőn vagy a szülőszoba látogatáson is felteheted.

  • A baba megszületése utánra vonatkozó terv más szakembert is érinthet, nemcsak a szülészt vagy a szülésznőt. Fontos, hogy ők (csecsemős, neonatológus) is megismerhessék elképzeléseidet.

  • Legkésőbb a kórházba érkezéskor is átadhatod a tervedet. Hasznos lehet akár több példánnyal is készülni, ha pl. esetleges műszakváltáskor elkavarodna a dokumentum, vagy több munkatárs egyszerre szeretné olvasni. Célszerű, ha a terved csatolják a dokumentációdhoz, aminek a tényét jelezheted a beleegyező nyilatkozaton is.

  • Mivel jó eséllyel Te sok minden mással is el leszel elfoglalva..., szerencsés, ha a téged a szülésre elkísérők is jól ismerik a tervedet, hogy támogathassanak a megvalósításában.

Tartalomhoz a forma...

  • Ahogy az elégedettségre okot adó szülés, úgy a szülési terv is mindenkinek egyéni. Nem szükséges sablonokat követni, bátran válassz címet, külalakot, stílust szabadon. Lehetsz formális, érzelmes vagy vicces; írhatsz folytonos szövegű levelet, felsorolásokból álló emlékeztetőt, használhatsz ábrákat, képeket vagy a fentiek keverékét. “Beszélhet” akár a kisbaba is.

  • Részletesség: két mondatos és két oldalas terv is lehet hatékony. Sőt, az is, amit oda sem adsz, csak magadban “viszed”.

  • Mindenesetre, ha a részletesebb kifejtés, hosszabb forma áll közel hozzád, törekedj arra, hogy átlátható legyen. Emeld ki a tételmondatodat, és különítsd el a legfontosabb személyes részleteket. Tagolhatod a tervet a szülés szakaszai szerint, vagy útelágazások mentén (pl. készíthetsz külön tervet az ideálistól eltérő forgatókönyvvel).

  • Könnyebb cselekedni a kívánatost, mint pusztán kerülni a “rosszat”. Ahol lehet, fogalmazz pozitívan, mert nehezen befogadhatóvá, akár ellenségessé is válhat a szöveg, ha minden mondat úgy szól, hogy mit NE. Ugyanakkor légy bátor elutasítást is megfogalmazni ott, ahol az kiemelten fontos számodra. A kedvesség együtt járhat a határozottsággal.

Gyermekágyas terv

  • A szülés egy nagyon fontos kapu, nagy dolog áthaladnunk rajta. De ahová a baba megszületésével érkezünk, legalább annyira izgalmas világ.

  • Az új terepen való navigáláshoz is jó, ha rajzolunk egy előzetes térképet, melyet szükebb és tágabb családunkkal, környezetünkkel egyeztethetünk — de ez már a következő blogposzt témája lesz…

Hogyan válaszd ki a neked megfelelő dúlát?

A dúlával való személyes összeillés: a vallott értékek hasonlósága, az igényeidnek való pontos megfelelés, no és persze a köztetek lévő "kémia" is fontos lehet számodra.

Ezért, ha elhatároztad, hogy dúlával szeretnél felkészülni és/vagy szülni, fontold meg, hogy többünkkel is találkozol, hogy megtaláld a legmegfelelőbb személyt, akit meghívsz a családod egyik legfontosabb, intim eseményéhez.

image.jpg

A személyes találkozón az általános benyomás mellett hasznos lehet "lecsekkolni" és összehasonlítani a dúlák képzettségét/szakértelmét, működési és szakmai etikáját is. Néhány kérdés, ami közelebb vihet ezek megítéléséhez:

  • Milyen szolgáltatásokat nyújt? Milyen feltételekkel (mikor kezdődnek/végződnek a szolgáltatásai, milyen áron, ez pontosan mit tartalmaz, stb.)?

  • Hogyan lehet lemondani a szolgáltatását?

  • Hány kísérést vállal egy hónapra? Van-e helyettes dúla, akivel együtt dolgozik?

  • Dolgozik-e ünnepek, nyári szabadságok idején?

  • Meddig kell dönteni, hogy őt szeretnéd felkérni?

  • Köt-e valamiféle írásos szerződést?

  • Mióta dúláskodik? Mennyi tapasztalata van?

  • Hogyan lett dúla? Van-e képesítése, "papírja"?

  • Tartozik-e valamilyen dúla-szervezethez?

  • Képben van-e az aktualitásokkal?

  • Ért-e a szoptatáshoz (ha szoptatni tervezel)? Van-e speciális tudása olyan területeken, amik számodra kiemelten fontosak?

  • Milyen speciális igényeim vannak, és azokhoz illeszkedik-e a dúlám?

A találkozó után pl. e vázlatpontok mentén rendszerezheted benyomásaidat:

  • Hozzáértőnek, lelkiismeretesnek láttad?

  • Megbízhatónak tűnt?

  • Figyelt rád? Meghallgatott?

  • Elfogadta a te igényeidet és szempontjaidat a szüléssel kapcsolatban, vagy a sajátjait hangoztatta?

  • Összeillik veled a személyisége? Jól érezted magad a társaságában?

  • A partnerednek is szimpatikus volt?

Ha számba vetted a racionális érveket, legalább ilyen súllyal vizsgáld meg megérzéseidet is, s készen állsz a döntésre!

Ingeborg Stadelmann: A Bába Válaszol - könyvajánló

A szerző...

Ingeborg Stadelmann neves, nagy tudású, karizmatikus német bába. Kórházi és otthoni szüléseknél egyaránt óriási tapasztalatot szerzett, s maga is három gyermek édesanyja. Egyúttal jeles aromaterapeuta is. A nevével fémjelzett, kiemelkedő minőségű aromakeverékek nemcsak a szülés körül, hanem a hétköznapokban is hatékony segítőink lehetnek. (Magyarországon is beszerezhetők: http://aromakeverekek.hu/)


A könyv...

Stadelmann.jpg

A babavárás, a szülés és a gyermekágy teljes időszakát felöleli. Megnyugtató és gyakorlatias módon tárgyalja a természetes folyamatokat (pl. várandóság, szülés szakaszai, szülés megindulása, az újszülött körüli jelenségek, teendők), sorolja a készülni, beszerezni valókat (szoba, kelengye, kórházi táska/otthonszülős felszerelés), választási lehetőségeket (szülés helyszíne, módja, segítői).

Az esetlegesen jelentkező kellemetlenebb fizikai jelenségek enyhítésére (pl. hányinger, aranyér, terhességi csíkok megelőzése, a medencefenék izmainak megnyúlása, vashiány, jóslófájások, terminustúllépés, vérzések, tejelválasztás) szelíd és természetes megoldási lehetőségeket kínál. Eszköztárában a homeopátia, a gyógynövények, az aromaterápia, táplálkozási tanácsadás egyaránt megjelenik.

Nemcsak a testi, hanem a lelki oldalra is figyelmet fordít: támogatási lehetőségeket sorol pl. az alvászavar, hangulatingadozás, félelmek esetén vagy a szülővé válás, testvérkérdés esetleges nehézségeire is.

A megoldási lehetőségeket sokszor saját praxisából vett példákkal illusztrálja.

A könyvben való tájékozódást tárgymutató segíti, így nemcsak összefüggő olvasmányként, de lexikonszerűen is működtethető. Egy-egy tanács esetében előfordul, hogy szívesen olvasnánk részletesebb leírást az alkalmazásról, és arra szorulunk, hogy máshol nézzünk utána a kérdésnek, de az ötlettár teljessége kárpótol ezért. Az is lehetséges, hogy egyéni tanácsadásra lesz szükségünk, mert csak így tudjuk magunkra szabni a javaslatok közül a számunkra legmegfelelőbbet. (Így például elkerülhetjük, hogy ágyúval lőjünk verébre, és mondjuk a terminus után két nappal indokolatlan sürgetésként ricinuskoktélt igyunk, ahelyett, hogy ráhangolódással szépen kivárnánk a szülés megindulását, vagy valódi túlhordásnál átugorjuk az enyhébb lehetőségeket.)

A könyvet Geréb Ágnes és Sződy Judit látta el lábjegyzetekkel, ami egyrészt a magyar adaptációban segít, másrészt szoptatásbarátabb irányba korrigálja a szerző bizonyos javaslatait.


Néhány idézet...

[A szülés] „Először egészen másképpen lesz. Másodszor úgy, ahogyan a szülők gondolják. Harmadszor pedig minden magától kialakul!”

[A vajúdónak] "Soha nem szabad egyedül vagy elhagyatottnak éreznie magát."

Dúlai Nyílt levél dr. med. habil. Sziller István-nak, a Szent Imre Kórház főorvosának és Minden Érintettnek

A Heti Válasz július 17-én megjelent ‘Az elbocsátott szülésznő’ című cikkében Sziller István főorvos úr két költői kérdést tett fel a dúlákkal kapcsolatban. Ennek apropóján mi, a levelet jegyző dúlák, az alábbiakkal szeretnénk elősegíteni a válaszok megtalálását, a további kommunikációt, illetve a közös munkát.

– “Mondja meg, mi a szerepe a dúlának? - kérdezi a főorvos.”

– Olyan szülés körüli segítők vagyunk, akik személyes gondoskodással, folyamatos jelenléttel támogatjuk a családokat, igényük szerint, a várandósság–szülés–gyermekágy teljes időszakában. Ezen felül a saját szülésélményeinkből és a kísérésekből származó tapasztalatok, olvasmányok és képzések révén megszerzett információkkal szolgáljuk a kismamákat.

Az anyák testi-lelki jóllétét a várandósság alatt a lelki ráhangolódással, a lehetőségek, vágyak és szükségletek átbeszélésével segítjük elő. Rátekintünk az anya és a család aggodalmaira és örömeire, korábbi kapcsolódó élményeire és lehetséges erőforrásaira. E közös munka eredményeit a vajúdástámogatás óráiban is hasznosítani tudjuk.

A szülőszobán a többi kísérővel csapatmunkában, kizárólag a nem egészségügyi feladatokra fókuszálva tevékenykedünk:

  • megszakítás nélküli jelenléttel, igény szerinti rendelkezésre állással szolgáljuk az anyák és párjaik biztonságérzetét;

  • szeretetteljes lelki támogatással (pl. értő figyelem, megerősítés, biztatás, relaxációs technikák) járulunk hozzá a szülés hatékonyságához;

  • a testi komfortérzet növelésével (pl. masszírozás, borogatás, pozícióváltás segítése) vagyunk hasznára a természetes folyamatoknak;

  • segítjük a szülőpárt az egészségügyi információk megértésében, az informált döntés meghozatalában és képviseletében.

  • A gyermekágy időszakában a zavartalan együttlét biztosításával, a szoptatás és babagondozás támogatásával, a szülés élményéről való beszélgetés lehetőségével vagyunk jelen.

Gondoskodásunk nem pusztán kényelmi kérdéseket érint, hisz kutatási eredmények által is alátámasztott hozadéka a:

  • rövidebb, kevesebb beavatkozással és fájdalomérzettel megélt, biztonságosabb szülés;

  • “az én szülésem”-érzés megerősödése, a kiszolgáltatottság, kontrollvesztés érzésével kapcsolatos traumák csökkenése, mely hosszú távú megerősítő hatással van az anya és a család testi-lelki egészségére, a baba-mama-apa kapcsolatra, és a szüléssel való elégedettségen keresztül a gyermekvállalási kedvre is.

– “A választott orvos és a szülésznő az én munkatársam, rájuk tudok hatni, de mit tehetek az egészségügyi képzettséggel nem is rendelkező dúlával?

– A dúla is az anya meghívására van jelen a szülőszobán, az ő igényeinek nem medikális szemléletű támogatójaként tagozódik be az egészségügy alá-fölérendeltséghez szokott rendszerébe. A dúlai gondoskodás iránti anyai igény teljesülésére, a kísérők megválasztására törvényileg is biztosított a jog, így a szülőszobákon jelen voltunk, vagyunk és leszünk. A szülészeti ellátásban a szülést kísérők egymás kompetenciáit elismerve és tiszteletben tartva kell, hogy együtt dolgozzanak.

A kórház ugyan nem tilthatja meg az anyának, hogy kísérőt vigyen magával, de gyakran korlátozza a kísérők számát, jellegét vagy a jelenlétük folyamatosságát. A gyakorlat, mely választás elé állítja a kismamát, hogy férje, vagy dúlája kísérje-e be a szülőszobába, nem felel meg az AnyaBaba-barát Szülészeti Ellátás kritériumrendszerének; ellentétes a WHO 1996-os, normál szülésre vonatkozó ajánlásával, mely rögzíti: a természetes szülés ideális lefolyásához hozzá tartozik, hogy az anya maga választhassa meg kísérőit, és hogy ezek között legyen olyan személy, aki az anya mellett elkötelezett, folyamatos támogatás nyújt, egy “kis gyengéd, szeretetteljes gondoskodással".

Ha csak kényszerűségből tűrik meg a dúlákat, az anyák/babák szükségletei és jogai ugyanúgy sérülhetnek. A szülőszobai feszültség vagy konfliktus a szülő nőre terhelődik, ezért ilyenkor az anya védelmében a dúla inkább hátralép. E helyzetek megelőzésére szoktuk indítványozni a szüléskísérést megelőző találkozást az orvossal és a szülésznővel, mely alkalmat teremt az ismerkedésre és az egyeztetésre.

Mire lenne még szükség meglátásunk szerint?

Az anyai igényekre és a dúlák felé irányuló általános nyitottságra, érdeklődésre, majd szakmai párbeszédre. Kérjük, hogy az érintett felek (szülésznők, orvosok, intézményvezetők és politikai döntéshozók) olvassák, hallgassák a megszólaló hangokat, fogadják el a szakmai egyeztetésekre, konferenciákra, közös projektekre szóló meghívásokat! Reagáljanak, maguk is ismertessék kérdéseiket, aggályaikat, igényeiket és javaslataikat!

Arra, hogy minden fél elfogadja, hogy a szülő nőt és kisbabáját érintő kérdésekben a döntés a felelős szülőké; hogy az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört, inkább szakmai támogatást jelentsen az informált döntéshez.

Arra, hogy a kórházak hivatalos kommunikációjukban is kötelezzék el magukat az anyák szabad kísérőválasztáshoz való joga mellett, és ismertessék, hogy a gyakorlatban ez hogyan valósulhat meg.

Válaszokra az ellátással kapcsolatos további általános kérdésekre, mint például: Milyen általános és helyi protokollok, rutinok mellett zajlik a szülés? Hogyan biztosítják a mama-baba egységet?

Mi, dúlák, egymást kölcsönösen ismerő, elfogadó és tisztelő, kompetenciahatárokat betartó, egymástól tanuló szülés körüli segítők csapatmunkáját, partnerségét képzeljük el. Őszintén hisszük és reméljük, hogy az ebben a folyamatban is használt legfontosabb dúlai eszközeink: “két gondoskodó kezünk és szerető szívünk” hasonló fogadtatásra talál.

image.jpg

Önkéntes dúlaság – kórházi tapasztalatok

Az alábbiakban a Békés Dúlakör 6 hetes kistarcsai projektjének beszámolóját olvashatjátok. Mesélünk arról, hogy milyen az, amikor az anya és a dúlája a szülőszobán találkoznak először, hogy hogyan fogadták támogatásunkat az édesanyák, milyen tapasztalatokat szereztünk a kórházban, s hogyan látjuk az önkéntes segítségnyújtás lehetőségeit, létjogosultságát.

Magyarországon a dúlai szolgálatot jelenleg kizárólag egyéni felkérés útján lehet elérni; a felkért dúlával szülni pedig azokban a kórházakban (illetve otthon) lehetséges, ahol a szakszemélyzet részéről erre fogadókészség mutatkozik. Ezért volt egyedülálló az a megkeresés, amely a kistarcsai Flór Ferenc Kórház szülészet-nőgyógyászatának osztályvezető főorvosától, dr. Sipos Attilától érkezett Békés Emőke, a Békés Dúlakör vezetője felé. Hosszas szakmai és adminisztratív egyeztetés eredményeképpen végül 2014. tavaszán jött létre hat hetes közös projektünk. Ennek keretében a Dúlakör 13 önkéntes dúlája 48 kórházi szülést kísért. Ebből személy szerint én három szüléskíséréssel vettem ki a részem. A szülésznőkkel közös ügyeletben, azon édesanyák/családok mellett voltunk jelen, akik ezt szívesen fogadták. A projekt (melynek során kérdőíves adatokat és történeteket gyűjtöttünk/elemeztünk a szüléskísérésekről, illetve az anyai elégedettségről) nagyon sok élményt és tanulságot hozott.

kistarcsa1.jpg


Elégedett kismamák

A kérdőíves visszajelzés eredményei, a hálás mosolyok és ölelések, az azóta kapott fényképes köszönőlevelek mind-mind megmutatták, hogy az anyák igénylik és nagyra értékelik a dúlai jelenlétet. Bár az ügyeletben szült édesanyák nem igazán ismerték sem a dúlaság intézményét, sem az adott dúla személyét, a kísérést maximálisan pozitívan éljék meg. Természetesen számunkra is újfajta működésmódot jelentett, hogy előtörténet nélkül léptünk oda a kismamákhoz, de dúlai eszköztárunkból a megszakítás nélküli jelenlét, a folyamatos értő figyelem / megerősítés erejét így is teljesen ki tudtuk használni. Az első ottani kísérésemnél a kismama kb. öt perc után a következő kijelentést tette: "Maga itt a legjobb." Bár persze minden tőlem telhetőt megtettem érte, igazából ez nem "nekem" szólt, hanem annak a személynek, aki folyamatosan vele volt, és teljességgel neki szentelte értő figyelmét.

A bizalom létrejöttével a masszírozás, a borogatás, valamint az egészségügyi tájékoztatás megértésében nyújtott támogatás szintén jelentőssé vált a kismamák számára. A már említett konkrét kísérésben az anyuka összehúzódásai előző éjjel kezdődtek, reggel óta vajúdott a szülőszobán. Mikor este 19 órakor megérkeztem, energiátlanul, reményt veszítve, félelmekkel és fájdalmakkal küszködve feküdt az ágyon. A pozitív hozzáállás, dicséret, egy kis szőlőcukros feltáplálás, a folyamatos combmasszázs és a függőleges pozíciókban való támogatás voltak azok a fő eszközök, melyek hozzájárultak, hogy a 4 cm-nél elakadt folyamat újra lendületbe jöjjön, és a mama még aznap kezében tarthassa gyönyörű kisbabáját.

Jelenlétünket azok az anyák is szívesen fogadták, akik saját kísérővel érkeztek; ezekben az esetekben a kísérők számára nyújtott támogatásunk is felértékelődött. A fenti esetben a kismama rettentően aggódó édesanyja volt hálás a biztató szavakért, odatolt székért, a kezébe adott kendőért, amivel a lányát borogathatta. És az időért, amíg "rám bízva" a lányát, kimehetett fellélegezni, a kinn izguló édesapát tájékoztatni.

A projekt fontos eleme volt, hogy a kismamákat nem csak a szülőszobán támogattuk: megfordultunk a szülésfelkészítőn, az ambulancián, a túlhordással benn fekvők mellett az osztályon. Még hangsúlyosabb volt a jelenlétünk az utánkövetésben, a gyermekágyon: császáros mamáknak tudtuk megadni a lehetőséget, hogy a babájukkal lehessenek; segítettük a szoptatást és a babagondozás egyéb fortélyainak begyakorlását; történeteket, örömöt és bánatot hallgattunk és értettünk meg, és tettünk ezzel könnyebbé.

A szüléskíséréseken kívül két mamával éltem végig a prosztinos méhszájérlelés időszakát szülésük indításakor. Nekik elsősorban a tájékoztatás, s az egyedüllét enyhítése könnyítette ezeket az órákat.

Támogathattam örökbeadó kismamát is, szintén információkkal és pszichológiai jellegű segítő beszélgetéssel.

Orvosok, szülésznők, dúlák – formálódó viszonyok

Bár az osztályvezető meghívásának tettünk eleget, a dúlasággal kapcsolatos ismerethiány és az egyéni vélemények miatt vegyes volt a fogadtatásunk. A tőlünk telhető legnagyobb szakmaisággal, empátiával és bátorsággal igyekeztünk végezni a munkákat, amit részben megtűrtek, részben támogattak, néha pedig elismertek, és más kismamáknak is ajánlottak. A projekt során így remélhetőleg rácáfolhattunk néhány dúlákkal kapcsolatos előítéletre.

Voltak, akik problémásnak látták, hogy a dúlák „felelősség nélkül” mennek a szülésekhez, de jelenlétükkel befolyásolják annak menetét. Mi megmutattuk, hogy – bár orvosi értelemben vett felelősségünk valóban nincs – a saját szakmánk etikája és az anyák-babák jólléte iránti elköteleződésünk nagyon is komoly felelősségvállalást jelent. Ez egyben a garancia arra is, hogy ismerjük és betartjuk kompetenciahatárainkat: egészségügyi tevékenységet nem végzünk, nem véleményezünk, ezzel kapcsolatos döntéseket az anyák helyett nem hozunk. Ugyanakkor információkkal, kommunikációs és döntéshozatali technikákkal segítjük az édesanyákat kérdéseik megfogalmazásában és feltételében, majd döntésük meghozatalában: nem beszéltünk a kismamák helyett, de támogattuk őket, abban hogy hallassák a hangjukat.

Másoknak azt volt nehéz elfogadni, hogy a dúlák bizonyos szintű szakértelemmel rendelkező, de „külsős” tanúi a belső, kollegiális kórházi működésnek. Mi vállaltuk, hogy bizalmasan kezeljük a személyi információkat, és észrevételeinket korlátaink ismeretében, körültekintően tesszük meg.

Néhányan úgy érezték, hogy a dúlák „elhappolják” a munkájuk kellemes részét, és „bezsebelik” az érte járó szeretetet és hálát. (Önkéntes projekt lévén itt most nem merült fel, hogy az extra juttatást is.) Az ezzel kapcsolatos érzéseket igyekeztünk megértéssel kezelni, hiszen láttuk, hogy azok sokszor a rendszerből (ügyeleti rendelkezésre állás; egy szaksegítőre jutó sok szülő nő; adminisztrációs és egyéb pluszfeladatok); a szaksegítség képzettségének és céljának jellegéből, illetve a hierarchikus működésből fakadnak.

Tudjuk és megtapasztaltuk, hogy a szülés nemcsak medikális esemény, hanem életre szóló élmény, mely megváltoztatja a család és a családtagok életét. Jelentős hatással van az anyai önértékelésre, a kötődés megalapozására, a baba testi és lelki egészségének jó indulására (pl. a szoptatás megalapozásán keresztül) – hogy csak néhány fontos területet említsünk. A családoknak szüksége van a szakértő egészségügyi ellátás biztonságára, emellett pedig fizikai és érzelmi támogatásra: érintésre, megtartásra, információra, megerősítése, tiszteletre, nyitottságra és szeretetre is. Mindezt csapatmunka-szemléletben kaphatják meg leginkább. Ennek kialakítására ugyan kevés volt az együttműködés hat hete, de sokat tudtunk meg arról, hogy a jövőben mivel segíthetjük elő (pl. a szerepek tisztázása, kétoldalú kommunikáció, egymás támogatása). Okkal reméljük, hogy az együttműködésben közösen eltöltött idő, illetve az általunk készített, projektet elemző tanulmány eredményei pozitív hatással voltak az osztály mindennapos gyakorlatára. Mi, a magunk részéről biztosan rengeteget tanultunk (pl. önismeretünkkel, teherbírásunk felmérésével kapcsolatban, vagy az esetmegbeszélés fontosságáról) és fejlődtünk, emberileg és szakmailag egyaránt.

Lehet-e az önkéntes projekt lezárása után dúlával szülni Kistarcsán?

A rövid válasz az, hogy igen, lehet, egyéni felkérés és díjazás alapján, amennyiben a kismamának van fogadott orvosa, aki ezt az igényét támogatja. A kicsit hosszabb válasz részletesebb, és több oldalú...

A kórház részéről a szülészet osztályvezetője nyitva hagyta az ajtót a dúlával szülni kívánó anyák előtt, de csak akkor haladhatunk át rajta együtt, ha van felkért orvos, aki odabenn vár minket. Ezt a döntését a főorvos úr az osztályon dolgozók vegyes hozzáállásával, a felelősségi körökkel, valamint időmenedzsmenttel és anyagiakkal kapcsolatos megfontolásokkal indokolta.

Mi a hozzáállás részünkről, vagyis dúlai oldalról? Ezt a kérdést eleve helyénvalóbb anyai oldalra fordítani, hiszen mi ott, akkor és abban kísérjük a minket megkereső édesanyákat, ahol ők vannak, és amiben ők kívánják. Ha tehát egy kismama a kistarcsai kórházban szeretné világra hozni kisbabáját, akkor először is kísérjük abban, hogy megtalálja a számára leginkább megfelelő és támogató szaksegítséget. E mellett az ezzel kapcsolatos informált döntés meghozatalában is segítjük: megosztjuk a rendelkezésünkre álló információinkat (pl. a modern, káddal, labdával felszerelt szülőszobákról; az általában fekve/félig fekve zajló, aktívan vezetett kitolási szakról; a rutinszerű gátmetszésről első szülők esetén; vagy a nagy örömmel újra megnyitott újszülött-intenzívről). Átbeszéljük az anya számára fontos kérdéseket; biztatjuk, hogy tegye fel ezeket a megfelelő személyeknek is; és igény szerint együtt gondolkozunk a válaszokról. Amennyiben minden körülmény és résztvevő közt létrejön az összhang, már ismerős falak és segítők közt folytatjuk a kísérést a szülés során is.

Lesz-e még hasonló önkéntes programunk?

Nagy örömünkre szolgált, hogy olyan anyák mellett voltunk jelen, akik másképp nem részesültek volna dúlai támogatásban, és hogy belülről kapcsolódhattunk az ellátó rendszerhez. Segítő szándékunkat és a projekt során szerzett sok tapasztalatot boldogan kamatoztatjuk a jövőben: a megfelelő feltételek és előkészítés esetén, a felénk nyitott partnerekkel szívesen együttműködünk, és visszük dúlatáskánkat, vagy ami talán még fontosabb: a fejünk, a szívünk, a lelkünk és a két kezünk.