A Heti Válasz július 17-én megjelent ‘Az elbocsátott szülésznő’ című cikkében Sziller István főorvos úr két költői kérdést tett fel a dúlákkal kapcsolatban. Ennek apropóján mi, a levelet jegyző dúlák, az alábbiakkal szeretnénk elősegíteni a válaszok megtalálását, a további kommunikációt, illetve a közös munkát.

– “Mondja meg, mi a szerepe a dúlának? - kérdezi a főorvos.”

– Olyan szülés körüli segítők vagyunk, akik személyes gondoskodással, folyamatos jelenléttel támogatjuk a családokat, igényük szerint, a várandósság–szülés–gyermekágy teljes időszakában. Ezen felül a saját szülésélményeinkből és a kísérésekből származó tapasztalatok, olvasmányok és képzések révén megszerzett információkkal szolgáljuk a kismamákat.

Az anyák testi-lelki jóllétét a várandósság alatt a lelki ráhangolódással, a lehetőségek, vágyak és szükségletek átbeszélésével segítjük elő. Rátekintünk az anya és a család aggodalmaira és örömeire, korábbi kapcsolódó élményeire és lehetséges erőforrásaira. E közös munka eredményeit a vajúdástámogatás óráiban is hasznosítani tudjuk.

A szülőszobán a többi kísérővel csapatmunkában, kizárólag a nem egészségügyi feladatokra fókuszálva tevékenykedünk:

megszakítás nélküli jelenléttel, igény szerinti rendelkezésre állással szolgáljuk az anyák és párjaik biztonságérzetét;
szeretetteljes lelki támogatással (pl. értő figyelem, megerősítés, biztatás, relaxációs technikák) járulunk hozzá a szülés hatékonyságához;
a testi komfortérzet növelésével (pl. masszírozás, borogatás, pozícióváltás segítése) vagyunk hasznára a természetes folyamatoknak;
segítjük a szülőpárt az egészségügyi információk megértésében, az informált döntés meghozatalában és képviseletében.
A gyermekágy időszakában a zavartalan együttlét biztosításával, a szoptatás és babagondozás támogatásával, a szülés élményéről való beszélgetés lehetőségével vagyunk jelen.

Gondoskodásunk nem pusztán kényelmi kérdéseket érint, hisz kutatási eredmények által is alátámasztott hozadéka a:

rövidebb, kevesebb beavatkozással és fájdalomérzettel megélt, biztonságosabb szülés;
“az én szülésem”-érzés megerősödése, a kiszolgáltatottság, kontrollvesztés érzésével kapcsolatos traumák csökkenése, mely hosszú távú megerősítő hatással van az anya és a család testi-lelki egészségére, a baba-mama-apa kapcsolatra, és a szüléssel való elégedettségen keresztül a gyermekvállalási kedvre is.

– “A választott orvos és a szülésznő az én munkatársam, rájuk tudok hatni, de mit tehetek az egészségügyi képzettséggel nem is rendelkező dúlával?

– A dúla is az anya meghívására van jelen a szülőszobán, az ő igényeinek nem medikális szemléletű támogatójaként tagozódik be az egészségügy alá-fölérendeltséghez szokott rendszerébe. A dúlai gondoskodás iránti anyai igény teljesülésére, a kísérők megválasztására törvényileg is biztosított a jog, így a szülőszobákon jelen voltunk, vagyunk és leszünk. A szülészeti ellátásban a szülést kísérők egymás kompetenciáit elismerve és tiszteletben tartva kell, hogy együtt dolgozzanak.

A kórház ugyan nem tilthatja meg az anyának, hogy kísérőt vigyen magával, de gyakran korlátozza a kísérők számát, jellegét vagy a jelenlétük folyamatosságát. A gyakorlat, mely választás elé állítja a kismamát, hogy férje, vagy dúlája kísérje-e be a szülőszobába, nem felel meg az AnyaBaba-barát Szülészeti Ellátás kritériumrendszerének; ellentétes a WHO 1996-os, normál szülésre vonatkozó ajánlásával, mely rögzíti: a természetes szülés ideális lefolyásához hozzá tartozik, hogy az anya maga választhassa meg kísérőit, és hogy ezek között legyen olyan személy, aki az anya mellett elkötelezett, folyamatos támogatás nyújt, egy “kis gyengéd, szeretetteljes gondoskodással".

Ha csak kényszerűségből tűrik meg a dúlákat, az anyák/babák szükségletei és jogai ugyanúgy sérülhetnek. A szülőszobai feszültség vagy konfliktus a szülő nőre terhelődik, ezért ilyenkor az anya védelmében a dúla inkább hátralép. E helyzetek megelőzésére szoktuk indítványozni a szüléskísérést megelőző találkozást az orvossal és a szülésznővel, mely alkalmat teremt az ismerkedésre és az egyeztetésre.

Mire lenne még szükség meglátásunk szerint?

Az anyai igényekre és a dúlák felé irányuló általános nyitottságra, érdeklődésre, majd szakmai párbeszédre. Kérjük, hogy az érintett felek (szülésznők, orvosok, intézményvezetők és politikai döntéshozók) olvassák, hallgassák a megszólaló hangokat, fogadják el a szakmai egyeztetésekre, konferenciákra, közös projektekre szóló meghívásokat! Reagáljanak, maguk is ismertessék kérdéseiket, aggályaikat, igényeiket és javaslataikat!

Arra, hogy minden fél elfogadja, hogy a szülő nőt és kisbabáját érintő kérdésekben a döntés a felelős szülőké; hogy az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört, inkább szakmai támogatást jelentsen az informált döntéshez.

Arra, hogy a kórházak hivatalos kommunikációjukban is kötelezzék el magukat az anyák szabad kísérőválasztáshoz való joga mellett, és ismertessék, hogy a gyakorlatban ez hogyan valósulhat meg.

Válaszokra az ellátással kapcsolatos további általános kérdésekre, mint például: Milyen általános és helyi protokollok, rutinok mellett zajlik a szülés? Hogyan biztosítják a mama-baba egységet?

Mi, dúlák, egymást kölcsönösen ismerő, elfogadó és tisztelő, kompetenciahatárokat betartó, egymástól tanuló szülés körüli segítők csapatmunkáját, partnerségét képzeljük el. Őszintén hisszük és reméljük, hogy az ebben a folyamatban is használt legfontosabb dúlai eszközeink: “két gondoskodó kezünk és szerető szívünk” hasonló fogadtatásra talál.