A Szent Imre kórház főorvosa, Dr. Ádám Zsolt, facebook oldalán közzétette egy előadását a családbarát szülészetről, melyben a dúlákkal kapcsolatban is reagálásra érdemes gondolatokat vetett fel (https://www.facebook.com/100002010760151/videos/3490540737689584/).
Nagy öröm és köszönet, hogy közérthető gondolatokat hallhattunk az egy-egy felállású bábai gondoskodás, a háborítatlan szülés'kísérés', illetve a tiszteletteljes és bizonyíték alapú ellátás fontosságáról.
A dúlai támogatás ajánlott voltát a főorvos úr Lamaze (1959) alapján idézi, az egészséges szülés jó gyakorlatai között. A dúlai kísérés mibenlétéről és értékéről frissebb evidenciákat (pl. Klaus et al 2002; Gilliland (2010); Uvnas Moberg, 2014; Bohren et al. Cochrane kutatás, 2017; Thomas et al. 2017;, Ravangard et al. 2017.) nem hoz. A hazai ellátás helyzetelemzésénél a “laikus dúlák” szerepét kérdőjelesen jeleníti meg, amit aztán önálló dián fejt ki, összehasonlítva a dúlák helyzetének nemzetközi és hazai sajátosságait, a képzés, az integráció és a szerep tekintetében. Érthető, üdvözlendő és nagyon hasznos a szándék a hazai dúlai támogatás helyzetének elemzésére, és folyamatos fejlesztésére. A dúlák maguk is osztoznak ebben az igényben, pl. nem véletlenül áll megjelenés előtt összefoglaló magyar nyelvű tanulmány, vagy folynak dúlaságon belüli és szakmaközi egyeztetések.
A főorvos úr összehasonlító elemzése azonban sajnos több helyen nem helytálló információkból indul ki. A kölcsönös megértés és az együttműködés javításának érdekében részletesen is kitérek ezekre.
1. A dúlák képzéséről
Ha laikus -- vagyis szakképzetlen -- dúlákról (pl. barátnő, nőrokon, tapasztalt ismerős) beszélünk, nem kérhetjük számon rajtuk a képzettségüket. Ennek a típusú asszonytársi segítésnek az alapja a hagyományozódó tudás, a női tapasztalat- és élményközösség; illetve a nők közötti együttérző kapcsolódás.
Vannak azonban dúlák, akik általában hivatásként is tekintenek a tevékenységükre, és részt vesznek -- jellemzően önismereti, a szülésélmény feldolgozására, a szüléssel kapcsolatos tudásra és támogatási módszerekre irányuló -- képzés(ek)en. A dúla hatást kimutató tanulmányok is ilyen dúlákról szólnak.
Az előadáson elhangzottakkal ellentétben azonban sem a külföldi, sem a hazai képzések / vizsgarendszerek nem egységesek. Elég pl. az amerikai képzőhelyek erre a 100+ szereplőt felsoroló listájára pillantani: https://doulamatch.net/evaluating-doula-certifications.aspx, vagy az európai szervezetekére itt: http://european-doula-network.org/member-list/, illetve a magyar képzők oldalain körülnézni (http://bekesemoke.hu/dulakepzes/, http://dezsireka.hu/dona-nemzetkozi-szulestamogato-dulakepzes.html, https://www.module.hu/az-egyesulet/kepzesek, https://www.sarasvati.hu/dulakepzes/)
Ez alapján kiderül, hogy a sokszínű képzési palettán a szereplők nem akkreditáltak; nincs olyan képzés, amelynek elvégzése előfeltétele volna a dúlai tevékenység végzésének. Egy anyának az lehet a dúlája, akit ő erre a szerepre kiválaszt. (Természetesen a dúlai támogatás minőségét emelheti és jól előrejelezheti egy-egy program elvégzése).
Ha bizonyos, nagyobb hagyománnyal rendelkező képzések (pl. https://www.dona.org/become-a-doula/birth-doula-certification/, https://doula.org.uk/becoming-a-doula/, https://www.doulas-in-deutschland.de/ausbildung-zertifizierung/) alapján mégis mondani szeretnénk valamit a dúlaképzés jellegéről, akkor általában 1-8 napos alapképzésről beszélhetünk, amit további tanulási lehetőségek egészítenek ki (“continuing education”, esetmegbeszélés), melyeken a részvétel (bizonyos óraszámban) a regisztráció elnyerésének, magasabb szintre léptetésének (“advanced doula”) és megtartásának feltétele.
2. A dúlák integrálódása az intézményi rendszerbe
A főorvos úr fájóan általánosító véleménye szerint jelentős különbség, hogy míg külföldön a dúlák “integráltak”, itthon (érdekvédő szerepükkel, l. később) éket vernek az ellátó és a szülő nő közé.
Amennyiben integrálódás alatt kiváló munkakapcsolatot, az egészségügyi ellátóval való optimális együttműködést értünk, akkor az mindenképp elsődleges cél, külföldön és itthon is. Ennek feltétele, hogy minden érintett tisztában legyen a dúlai gondoskodás jellegével és a dúla szerep definíciójával és határaival. Rendszeresen megfordulva nemzetközi dúla workshopokon és konferenciákon, azt tapasztalom, hogy ezek tekintetében sok kihívás és cél nagyon is hasonló a hazaihoz, annak ellenére hogy a hagyományaink, a dúla/ellátó együttműködés előtörténete, az emberi (azon belül is a reprodukciós) jogok általános helyzete és a szülészeti ellátás jellege persze kisebb-nagyobb eltéréseket mutat.
A kutatások leírják, hogy a dúla-hatás akkor a legerősebb, ha a dúlának nincs egészségügyi végzettsége (Klaus, 2002) és nem tartozik az intézményhez, ahol az anya szül (Bohren et al., 2017). Ebből következően az integrálódás a ‘beolvadás’ vagy ‘betagozódás’ értelmében nem volna hatékony, így kívánatos sem. A dúlák felelősségvállalása és elköteleződése a világon mindenütt elsődlegesen az anyák felé szól, és fog is szólni.
3. A dúlák érdekvédő szerepe
A dúlai kísérés alappillérei: a lelki, fizikai komfortnövelő és információs támogatás mellett a leginkább vitatott és érzékeny terület az anya érdekvédelmével (‘advocacy’); vagy ahogy a főorvos úr fogalmaz, “ombudsman” szerepével kapcsolatos. Egyrészt a szó maga többféle cselekvést takarhat, másrészt a dúlai ajánlások is eltérnek ezzel kapcsolatban. A DONA (mint a legnagyobb múltú dúlaszervezet) etikai kódexe szerint az érdekvédelem része a dúlai feladatkörnek, de semmiképp nem jelentheti azt, hogy a dúla az anya helyett beszél, vagy az ő nevében hoz döntéseket. Az ilyen típusú támogatás számos formát ölthet, mint például az anya (a család) és a szaksegítők kommunikációjának elősegítése, az anya kérdésekre és kérésekre való (befolyásolásmentes) bátorítása, vagy ezek kihangosítása. A dúlai támogatás kontextusában Dekker (2019) az érdekvédelem alábbi definícióját javasolja: “az anya támogatása abban, hogy gyakorolja a döntési jogát a saját teste és a kisbabája felett.” Ez a hozzáállás a tiszteletteljes és jogszerű ellátás, illetve az informált döntés létjogosultsága melletti állásfoglalás, és ebben közös a családbarát irányelvekkel. Nem foglalja magában az előfeltételezést, vagy az ítélkezést, hogy az anya jogait valaki meg akarná sérteni, így nem is irányul senki ellen, viszont jelent egy elköteleződést, folyamatos monitorozást az anya ilyen típusú jólléte irányába is.
A főorvos úr hasonlatát segítségül hívva a zárszóhoz: a szülést kísérők csapatát az anya "állítja össze", amikor szüléséhez az otthonát, egy bizonyos kórház ügyeletét / fogadott orvosát, szülésznőjét és további kísérőjét választja.
A tiszteletteljes ellátás számomra - perinatális témákkal is foglalkozó pszichológusként, független dúlaként, anyaként és nőként - azt jelenti, hogy az anyának ezirányú döntéseit (és esetleges tévedéseit) is elfogadják, esetleg szempontokkal finoman támogatják. A szülést kísérők harmonikus együttműködése az így kialakult csapatban elengedhetetlen, amiben nagyon fontos a partneri kommunikáció (szülés előtt, alatt és akár után, vagy különböző fórumokon is), természetesen a kompetencia határok betartása mellett.