(Érzékeny tartalom, várandósan különösen felkavaró lehet, ezért fontold meg, tovább olvasol-e.)
Meghalt egy kisbaba, gyászol egy család…
A tudósítónak pedig az jut erről eszébe, hogy
Megszólalásra bírja a friss veszteséget elszenvedett, traumatizált anyát és családját.
Azt sugallja, hogy a család szülés helyszínével kapcsolatos döntéseinek köze van a tragédiához, miközben erről semmilyen információ nem áll rendelkezésre, és vizsgálat van folyamatban.
Szüléskísérőket zaklasson. Nekik fel is rója, hogy pillanatnyilag nem kívánnak nyilatkozni, nem törődve azzal, hogy a bábák osztoznak a család veszteségében, és nyilván ők is gyászolnak és (ön)vizsgálatot tartanak. Egyáltalán, ki kívánna nyilatkozni egy médiumnak, ami felszínes, tájékozatlan és hatásvadász mondatokkal, nagy tájékozatlansággal nyúlt a témához, ezzel boszorkányüldözést generálva?!
Otthonszülés-botrányt kiáltanak a cikkek, de ami számomra botrányos itt, az a hírt adó cikksorozatból sütő tudatlanság és együttérzés-hiány; a gátlástalan és felelőtlen klikkvadászat.
Álljon itt néhány helyreigazító tény és vélemény:
Egészséges, alacsony kockázatú várandósság esetén a szülés magas biztonságú, helyszíntől (kórházban vagy intézményen kívül) és a szaksegítők jellegétől (orvos vagy szülésznő/bába) függetlenül.
Ugyanakkor az élet kezdete és vége összefonódik, ahol születés van, ott előfordul halál is. Tragédiák kórházi és otthoni szülésnél is történnek, de a szakmai irányelvek betartása mellett, végkimenetel szempontjából egyik sem kockázatosabb a másiknál.
(Amikor anyaként a szülés helyszínéről és ezzel együtt az igénybe vett ellátási modellről döntünk, valójában különböző kockázati csomagok közül választunk, személyes észlelésünk, preferenciáink és meggyőződésünk szerint. A kórházi ellátás kockázatába tartozhat pl. az idegen környezet oxitocin termelést, s így a szülés hatékonyságát csökkentő hatása; a beavatkozások rutinszerű használata; a szeparáció vagy a kórházi fertőzések. Az otthonszülés kockázati csomagjában pedig pl. az lehet, hogy elesik a várandós a lehetőségtől rizokótényezők miatt, vagy hogy bizonyos ellátásokhoz kevésbé gördülékenyen jut hozzá.)A fentieknek megfelelően az otthonszülés a világ nagy részén és Magyarországon is legális választási lehetőség a legtöbb nő és családja számára. Jogi értelemben véve egyáltalán nem bűn (véleményem szerint erkölcsileg sem), így bűntudatkeltésnek sincs helye a puszta tényével kapcsolatban.
Az otthonszülést szaksegítséggel tervező várandósok bábapraxissal kötnek szerződést. Ennek értelmében két, felsőfokű szülésznői végzettségű bába van jelen a szülésnél. A bábák újraélesztésre is ki vannak képezve, s az ehhez szükséges alapvető felszerelés is náluk van.
Az eredeti hírben tévesen említett dúlák nem egészségügyi szüléskísérők, feladatuk a szülés körüli lelki támogatás, a fizikai komfortérzet növelése és az információs-kommunikációs segítségnyújtás. Dúlák – a családok felkérése alapján – kórházi és otthoni szüléseknél egyaránt jelen lehetnek. Önállóan viszont nem segítenek világra babákat (nem vizsgálnak, nem diagnosztizálnak, nem végeznek beavatkozásokat, nem adnak egészségügyi javaslatokat).
Részvét és kegyelet
Egy szülés körüli veszteség hatalmas súlyú személyes tragédia. Megrendítő hallani is róla. Az igazságos világba vetett hitünket helyreállítandó hajlamosak lehetünk, hogy zsigerből felelőst, hibást keressünk, hogy ilyesmi megtörténhet egyáltalán. Ha történt hiba, valóban fontos, hogy tanuljunk belőle, ezért fontos az objektív vizsgálat lefolytatása. Fájó szívvel azt is el kell fogadjuk azonban, hogy időnként elháríthatatlan okból halnak meg magzatok és kisbabák.
Éppen ezért kiemelt jelentősége van, hogy a témával kapcsolatban fokozott érzékenységgel, körültekintéssel és tárgyilagossággal járjunk el. Az újságírót a szakmai etika is kellene intse erre… De elég csak mindannyiunknak belegondolnia, mit élhet át az anya és az apa, illetve a tágabb család! Minden cikkben, vagy hozzá fűzött kommentben elhangzó pontatlanság, általánosító mondat, alapot nélkülöző feltételezés és ítélet, bűntudatkeltés és áldozathibáztatás fokozhatja a szenvedésüket.
Miközben pedig nyugalomra, támogató szeretetre és a feldolgozás lehetőségére van szükségük. Ezekből kívánok sokat a családnak és kísérőiknek is!